Hal fajtáink.

 

 

 

Tiszai Ingola : 

 

 

 

Magyarországon a Tisza, a Bódva, a Jósva, a Ménes-patak, a Hernád, a Tolcsva-patak és a Kemence-patak az élőhelye. Lárvaállapotban szerves törmeléket, detrituszt fogyaszt, míg a kifejlett példányok paraziták. A kifejlett állat szívótölcsérré alakult szájával halakra rögzíti magát, fogazott nyelvével sebet ejt rajtuk, majd a felkapart húst, testnedveket és vért felszívja.

 

Dunai Ingola : 

 

A dunai ingola a Duna vízrendszerében, Oroszország folyóiban és a Fekete-tengerbe ömlő más folyókban (Prut, Dnyeszter, Dnyeper, Don,Kubány) él.Lárva állapotában szerves törmeléket,kifejlett példányként pedig más halak testnedvét,vérét és felkapart húsát eszi.

 

Vágó tok : 

 

 

Oroszországban Nyugat-Szibériáig honos, de megtalálható az Urálban és a Volgában is. Az Al-Dunában is gyakori, hazánkba csak igen ritkán jut el.Rákokkal, rovarlárvákkal és kis halakkal táplálkozik.

 

Sima tok : 

 

A sima tok elterjedési területe a Duna medencéje (a Duna Mohácsi szakaszától lefelé), ritkán előkerül a Tiszából és a Drávából is, emellett az Aral-tóban, a Kaszpi-tengerben és a Fekete-tengerben is élnek állományai.A sima tok tápláléka a vízfenék talajában élő gerinctelen állatok (főként puhatestűek), valamint fenékhalak.

 

Kecsege : 

 

A Fekete-tenger, az Azovi-tenger, a Kaszpi-tenger vízgyűjtő területén, az Északi Jeges-tengerbe ömlő folyók közül az Ob-Irtisz-Jeniszej vízrendszerében honos. A Dunában és nagyobb mellékfolyóiban egészen Bajorrszágig előfordul.A homokban, iszapban élő rovarlárvákkal, apró csigákkal, kishalakkal és növényi törmelékkel táplálkozik.

 

Sőreg tok :

 

A sőregtok a Fekete-, Azovi- és Kaszpi-tenger, valamint az odatorkolló folyók lakója. A Dunában Pozsonyig észlelték, napjainkban a Vaskapunál lévő duzzasztómű megakadályozza, hogy felúszhasson a folyóban. Az utolsó ismert Magyarországi példányt 1965-ben Mohácsnál fogták. Tápláléka rovarlárvák, rákok és apró halak.

 

Viza :

 

A Fekete-tengerben és a Kaszpi-tengerben, valamint ritkábban az Adriai-tengerben és a vízrendszerükhöz tartozó folyóvizekben honos. A kifejlett viza 3-4 méter nagyságú, 5-600 kilogrammot is elérő hal. Rekordpéldányainál 9 méteres testhosszt és 1500 kg-os (sőt egyes források szerint 2700 kilogrammos) tömeget is mértek már.A viza mozgása kissé nehézkes. Életének egy részét a tengerben, másik részét a folyókban tölti. A fiatal állat a homokban keresgéli férgekből, lárvákból, csigákból és kagylókból álló táplálékát, idősebb korában kisebb halakat is fogyaszt.

 

Szibériai tok :

 

Magyarországon megtalálható több intenzív telepítésű tóban és előfordul a Drávában, az Orfűi-tóban és a Bikazugi Holt-Körösben.Étrendjét főként fenéklakó gerinctelen szervezetek alkotják, de néha kisebb halakat is elfogyasztanak.

 

Angolna :

 

 Az angolna Európában hagyományosan Nyugat-Európában, illetve Közép-Európa északi részén őshonos.Az angolna éjszakai ragadozó, azonban nappal is gyakran indul élelemszerző körútra. Noha a legtöbb kapitális angolnát nappal fogják ki, az éjszakai horgászat nagyobb szerencsével jár. Éjszaka feljönnek egészen a vízfelszín közelébe, és ott ragadozzák az apró küszöket, ilyenkor hallani az apró, cuppogós rablásokat.

 

Dunai hering :

 

 

 

A dunai hering elterjedési területe a Fekete- és az Azovi-tenger, valamint ezek folyói és a Paleostom-tó. A magyarországi Duna-szakaszból néhány példánya ismert, de mára kihalt.A Donban és a Dunában 567 kilométerre is felúszott; mielőtt megépítették a Kanyivi-víztározót, a Dnyeperben elérte Kijevet is.Kis rákokkal és, kishalakkal táplálkozik.

 

Kövi csík : 

 

Előfordul a Nyitrában, a Szávában, a Balatonban, a Poprádban, a Tarcában, a Vágban, a Garamban, a felső Tiszában és a felső Körösben, a Csernában, a Bódvában, a Berettyóban, az Ipolyban, a Küküllőben, az Oltban és a Sajóban és még további folyóvizekben. A réti csíktól eltérően ugyanis a kövi csík, ha nem is kizáróan, de leginkább folyóvízben tartózkodik Vegyes táplálékon él, egyaránt fogyaszt apró fenéklakó állatokat víziférgeket, rovarokat, azok lárváit, halikrát, különböző növényi részeket és szerves törmeléket fogyaszt.

 

Vágó csík :

 

Európában és Ázsiában honos. Iszapos aljzatú, tiszta álló- és folyóvizek, dombvidéki patakok lakója.Apró, fenéklakó gerinctelen szervezetekkel táplálkozik, de szerves törmeléket is fogyaszt. Alkonyatkor indul táplálékot keresni, a nap többi részben homokba ássa magát vagy kövek alá rejtőzik.

 

Réti csík : 

 

 Európa északi és keleti részében szinte mindenütt előfordul, megtalálható az Alpoktól északra, egészen Maasig kelet felé a Néva vízrendszerében a Ladoga-tó, a Fekete-tenger északi medencéjének folyóiban a Dunában kelet felé a Kubányban, a Kaszpi-medence folyóiban a Volga és az Ural vízgyűjtő rendszerében elsősorban az iszapos fenekű tavak és folyók lakójaként. Éjjel aktív hal napközben az iszapban rejtőzik el. Étrendjét tekintve rovarokat,fégeket és ízeltlábúakat keresgél az iszapban, valamint a vízben lévő növényi törmelékeket is elfogyasztja.

 

Kőfúró csík :

 

Előfordul a Kaszpi-tengertől egészen Délkelet-Európáig, azonban jelentős állományai a Duna vízrendszerében találhatóak meg.Előszeretettel tartózkodik mély vizekben, elsősorban a 2 m-nél mélyebb részeken lehet velük találkozni. A mélyvizek lakójaként a mederfenéken található táplálékok közül az apró fenéklakókat víziférgeket,rovarok lárváit,puha testűeket és alsóbbrendű rákokat fogyaszt.

 

Lapos keszeg :

 

 

 

Európában a nagyobb folyóvízekben megtalálható, főleg alsó szakaszukban és a torkolatoknál.Apró állatokkal és planktonokkal táplálkozik.

 

Dévér keszeg :

 

Európában a gyorsabb folyású patakok és hegyi folyók kivételével szinte minden álló- és folyóvízben megtalálható.A meder mélyebb részein.keresgéli szúnyoglárvákból,kagylókból,csigákból és csővájóférgekből álló táplálékát.

 

Bagoly keszeg :

 

 

 

Előfordulásának nyugati határát a Duna képezi, keleten egészen az Urálig előfordul nagyobb folyókban és tavakban. Hazánkban szinte minden nagyobb folyó és állóvizben megtalálható. Társas természetű elsősorban a folyók mély, húzósabb part menti vizeiben él.Kagylók,csigák,férgek alkotják a táplálékát.

 

Karika keszeg :

 

 

 

A karikakeszeg őshonos magyar hal Európa legnagyobb részén a Pireneusoktól az Urál hegységig megtalálható.A nagyobb, lassú folyású dombvidéki folyókat és holtágakat kedveli.Rajhal, amely a fenék közelében tartózkodik. Gyakran közös csapatokat alkotnak a dévér keszegekkel. Tápláléka apró fenéklakók és növényi anyagok.

 

Sujtásos küsz :

 

A sujtásos küsz a tiszta,oxigéndús,gyors folyású vizeket kedveli. Elterjedési területe a Pireneusoktól és az Alpoktól északra terül el,a franciaországi Loire,Szajna, Somme és Rhone folyóktól, illetve a németországi Rajna és Duna folyóktól egészen az Urálig.Változatos a tápláléka a vízbe hulló magvaktól kezdve apró fenéklakók,plankton és vízre hullott rovarokig terjed.

 

Szélhajtó küsz :

 

Európában a déli félszigetek kivételével mindenütt honos, folyókban, tavakban egyaránt. Vízfelszíni hal.Planktont,élőbevonatot,rovarokat,lárvákat fogyaszt

 

Állas küsz :

 

 

 

Az állas küsz tengerekben, brakkvizekben és édesvizekben is előfordul, de a tengeri állománya az édesvizekben ívik. Elterjedési területe a Duna völgyének folyói és tavai valamint a Fekete-tengerbe északról ömlő folyók, például a Déli-bug, Dnyeszter,Dnyeper és az Azovi-tengerbe torkolló Don és Kubány.Rajhal, amely a tiszta, oxigéndús vizeket kedveli. Csapatosan jár és elsősorban a felszín közelében keresi táplálékát, mely állati plantonokból, kandicsrákokból,vízibolhákból , rovarlárvákból  és vízre hullott ravrokból áll.

 

 

 

Balin :

 

Európa nagyobb folyóiban és a Volgán, csatornákban és állóvizekben honos. Nyílt vizekben csapatosan él. A balin valamennyi nagyobb folyó, illetve állóvizünkben megtalálható (Duna, Tisza, Körösök, Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó). Kis halakra, elsősorban küszökre vadászik,de a kifejlett példányok ragadozó mivoltuk ellenére szívesen fogyasztják a vízbe eső rovarokat és lepkéket is.Főleg tiszavirágzáskor figyelhetünk meg nagy balincsapatokat, amint a víz felett repülő kérészt kapkodják.

Márna :

Európában a Pireneusoktól a Dnyeper vízgyűjtőjéig található meg és Magyarországon is őshonos. Elsősorban gyors vizű folyók lakója, homokos, kavicsos, márgás agyagos fenéken érzi jól magát. Turkálva keresi táplálékát, Férgek,rovarlárvák, vízicsigák és egyéb gerinctelen állatok mellett, jelentős arányban növényi anyagokat is fogyaszt. A késő ősszel lehűlő vizekben kisméretű halakat is elfogyaszt.

Petényi márna :

Tipikus folyóvízi hal, a tiszta, szennyezésektől mentes, gyors folyóvizet szereti. Folyókban és patakokban homokos, kavicsos,márgás, agyagos fenéken érzi jól magát. A vízfolyás mérete nem befolyásolja elterjedését, a nagyobb folyókban elsősorban a pérzónában fordul elő.Kifejlett példányai már mindenevők, ezért vegyes táplálékot fogyasztanak, így férgek, rovarlárvák,ikrák,csigák és egyéb gerinctelenek mellett jelentős arányban magvakat és elpusztult növényi részeket is hasznosít.

Ezüst kárász :

A 17. századtól kezdve a faj fokozatos nyugat felé történő terjeszkedése volt megfigyelhető (Szerbia,Montenegro, Horvátország, Magyarország, Szlovákia, Ausztria és Lengyelország. Az inváziós faj 1931-ben felbukkant a Balti-tenger menti államokban (Észtország,Lettország, Litvánia), 1948-ban pedig már elérte Dánia, Németország és Finnország folyóvizeit is. Az 1950-es évektől kezdve már semmi nem tudott gátat szabni a megállíthatatlanul Európa felé terjeszkedő halfaj térhódításának.

Oldal: Hal fajtáink.
Egy-Két Horgász érdekesség!:) - © 2008 - 2024 - halatfogok.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat